Bakelit, kazetta, CD kis szériában: mit kell tudni a gyártás előtt

A streaming korában a fizikai hanghordozó ritkán a zenehallgatás fő csatornája, egy független kiadónak vagy zenekarnak mégis sokat jelenthet: tárgy, amelyet a koncert után haza lehet vinni, és amelyre a borító, a szöveg és a fotó is ráfér. A gyártás azonban más logika szerint működik, mint egy könyvé. Ez a cikk a formátumok műszaki korlátairól és a gyártás menetéről szól; a stúdiózás, a jogdíjak és a digitális terjesztés külön témák.

Az első kérdés: mennyi zene fér rá?

Bakelit

A bakelit (pontosabban vinil) lemezen a hang barázdaként van jelen, és a barázda a hosszal együtt helyet kér. Minél hosszabb egy oldal, annál sűrűbben és sekélyebben kell vágni a barázdát, ami halkabb és zajosabb lejátszást eredményez. A mélyhangok és a nagy hangerő különösen sok helyet foglalnak.

Egy nagy lemezgyártó, a Disc Makers ajánlása a következő oldalankénti játékidőket adja:

Más gyártók és vágóstúdiók 20–22 perc körüli felső határt adnak meg egy 12″-es, 33⅓-os oldalra, és szinte mindegyik azt javasolja, hogy maradj egy-két perccel a maximum alatt. A gyakorlati tanulság: egy 45 perces album jól elfér egy LP két oldalán, egy 60 perces viszont már dupla lemezt vagy kompromisszumot kíván.

A dalsorrend is műszaki kérdés. A lemez belső része felé a barázda kerületi sebessége csökken, ezért ott romlik a magas hangok visszaadása. A hangos, fényes dalokat érdemes az oldal elejére, a csendesebbeket a végére tenni – ezt a vinilhez értő masteringmérnök meg is fogja javasolni.

Kazetta

A kompakt kazettát a Philips 1963-ban mutatta be. A jelölése a teljes játékidőt adja meg a szabványos 4,75 cm/s szalagsebességnél: a C60 oldalanként 30, a C90 oldalanként 45 percet tud. A szalagtípusok közül az I. típus a hagyományos vas-oxid („normal”), a II. típus a króm-dioxid. Kis kiadóknál a kazettát gyakran pontosan a lemez hosszára szabott szalaggal rendelik, hogy az oldal végén ne legyen hosszú csend.

CD

Az audio-CD szabványát, a Red Book-ot a Philips és a Sony tette közzé 1980-ban, és 1987-ben IEC 60908 számon lett nemzetközi szabvány. Kétcsatornás, 16 bites, 44,1 kHz-es PCM hangot rögzít. Az eredeti kapacitás 74 perc volt, ma a 80 perces lemez is általános. A CD-nél tehát ritkán a játékidő a korlát; a kérdés inkább a csomagolás és a példányszám.

Hogyan készül egy bakelit?

A folyamat lépései lemezgyáranként kicsit eltérnek, a lényeg azonban ugyanaz:

1. Mastering vinilre. A digitális streaming-master nem feltétlenül jó vinilre. A túl erősen tömörített, túl hangos anyag, a széles sztereó mélyhang vagy az éles sziszegők gondot okozhatnak a vágásnál.
2. Vágás. A hangot lakklemezre (lacquer) vagy közvetlenül fémlemezre (DMM) vágják.
3. Galvanizálás. A vágott lemezről fémmásolatokat, ezekből préselőszerszámot (stampert) készítenek.
4. Tesztpréselés. Néhány próbalemez (test pressing) készül, amelyet a kiadó vagy a zenekar meghallgat és jóváhagy. Ez az utolsó pont, ahol a hangzáson változtatni lehet.
5. Préselés, címke, borító. A jóváhagyás után indul a sorozatgyártás; a címkét (labelt) és a borítót a gyártó előírásai szerint kell leadni.

A gyártási idő a lemezgyár terheltségétől függ, és hetekben, gyakran hónapokban mérhető. Ha a lemezt egy konkrét koncertre vagy bemutatóra szánod, a határidőt a gyártóval egyeztetve, visszafelé számolva tervezd meg, és hagyj tartalékot a tesztlemez körére.

Példányszám és súly

A lemezgyárak minimális rendelési mennyiséggel dolgoznak, és a darabár a példányszám növelésével csökken, mert a vágás és a préselőszerszám költsége fix. A lemez súlya (gyakran 140 vagy 180 gramm), a színes vinil, a kinyitható borító vagy a betétlap mind külön tétel. Kérj ajánlatot több példányszámra, és számold ki, mennyit tudsz reálisan eladni koncerteken és postán.

Mit hallgass a tesztlemezen?

A tesztlemezt ne a legjobb hifin hallgasd meg először, hanem azon a lejátszón, amelyen a közönséged is fogja: egy átlagos lemezjátszón, átlagos hangszórókkal. Figyelj a dalok közötti szünetekre, a halk részek alatti zajra, a sziszegő hangokra és arra, nem ugrik-e a tű a hangos, mélyhangos részeknél. Hallgasd végig mindkét oldalt, a belső dalokat különösen figyelmesen. Ha valami nem stimmel, a vágóstúdióval közösen kell eldönteni, hogy a mastert, a vágást vagy a dalsorrendet érdemes-e módosítani.

Borító, címke, kazettabetét

A grafikai munkát a gyártó sablonjai szerint kell elkészíteni, és ezek formátumonként eltérnek. A bakelit címkéjén kicsi a hely, és a közepén lyuk van, ezért a szöveget a sablon biztonsági zónáján belül kell tartani. A kazetta papírbetétje (J-kártya) hajtogatott, a gerincén olvasható a cím. Itt is érvényes, amit a nyomtatásról írtunk: kifutó, vágójelek, nyomdakész PDF. A hátsó borítóra kerüljön a dallista oldalanként, a közreműködők, a kiadó neve és elérhetősége, valamint a felvétel és a kiadás éve.

Mielőtt a gyárba küldöd: jogok és jelölések

A hanghordozó gyártása többszörözés, ezért a felvett dalok szerzőinek engedélye kell hozzá. Magyarországon a zeneszerzők és szövegírók többszörözési (mechanikai) jogait közös jogkezelőként az Artisjus kezeli, és a hangfelvétel-kiadásra díjszabást tesz közzé. A díj a közlemények szerint jellemzően a fogyasztói vagy a terjesztői átadási ár százalékában, formátumonkénti példányonkénti minimummal számolódik; az aktuális tarifát és a saját kiadású lemezek ügyintézését mindig az Artisjus hivatalos oldalán ellenőrizd. Sok lemezgyár a gyártás megkezdése előtt kéri az engedély igazolását. Feldolgozásnál, idegen dal felvételénél ez különösen fontos.

Az ISBN-rendszer nem fedi le a hanglemezt: az OSZK tájékoztatója szerint hanglemez és hangkazetta nem kap ISBN-t. Ha viszont a lemezhez önálló, összefüggő szöveges könyv vagy füzet tartozik, az már kaphat számot – erről az ISBN-ről szóló cikkben írunk. A lemez saját azonosítóját (katalógusszámot, vonalkódot, a felvételek ISRC-kódját) a kiadó és a terjesztő rendszere adja.

Melyiket válaszd?

• Bakelit: a legerősebb tárgyélmény és a legnagyobb borító, de a legdrágább és leglassabban elkészülő formátum. Albumhoz, különleges kiadáshoz.
• Kazetta: olcsóbb, gyorsabb, kis példányszámban is gazdaságos, és a független szcénában ma is él. Demóhoz, EP-hez, koncertes árusításhoz.
• CD: olcsó, tartós, könnyen postázható, és a legtöbb autóban, otthon is lejátszható. Hosszabb albumhoz, sajtóanyaghoz, rádióknak.

Nem kell mindhárom. Egy jól megtervezett, száz példányos kazetta vagy egy kétszáz példányos lemez többet ér, mint egy túlméretezett gyártás, amelynek a fele dobozban marad. Ha a gyártást közösségi finanszírozásból vagy pályázatból fizetnéd, a finanszírozásról szóló cikkünk segít; a szakszavakat a kiadói kisszótár magyarázza.