Saját kiadás vagy kiskiadó? Mit vállal a kiadó, és mi marad a szerzőn

Két út vezet egy könyv megjelenéséhez, ha nem egy nagy kiadó keres meg. Az egyikben te vagy a kiadó: te igényled az ISBN-t, te fizeted a nyomdát, te viszed a dobozokat a könyvesboltba. A másikban egy kis, független kiadó vállalja a kötetet, és a munka egy részét – a pénzügyi kockázattal együtt – átveszi. Egyik sem jobb eleve a másiknál. A kérdés az, mire van időd, pénzed és kapcsolatod, és mit vagy hajlandó kiadni a kezedből.

Mit csinál valójában egy kiadó?

A kiadó nem nyomda, és nem is bolt. A munkája az, ami a kézirat és a kész, terjeszthető könyv között történik:

• Szerkesztés. A szöveg szerkezetének, tempójának, következetességének gondozása, gyakran több körben a szerzővel.
• Korrektúra és nyelvi lektorálás. A helyesírás, a tipográfiai következetesség és a sajtóhibák irtása.
• Tervezés. Borító, betűválasztás, tördelés, a nyomdai előkészítés.
• Gyártásszervezés. Nyomdai ajánlatok bekérése, papír- és kötésválasztás, a próbanyomat ellenőrzése.
• Hivatalos teendők. ISBN-igénylés, impresszum, kötelespéldány (erről külön cikkünk szól).
• Terjesztés és figyelemszerzés. Boltok, nagykereskedők, könyvbemutatók, sajtó, fesztiválok.

Ezek egy részét a kiskiadók is külsős szakemberre bízzák; a kiadói szolgáltatásokról szóló útmutatóban lépésenként leírjuk, melyik munkafázis mire való, és mit érdemes megkérdezni, mielőtt bárkit megbízol.

Saját kiadás: minden döntés a tiéd, minden kockázat is

Saját kiadásban te döntöd el a borítót, a papírt, a példányszámot, az árat. Az ISBN-iroda magánkiadóként is kiszolgál: az OSZK tájékoztatója szerint magánkiadónak számít minden kiadó, amely nem cég vagy testület, hanem magánszemély vagy egyéni vállalkozó. A könyv jogi értelemben is a tiéd: senki nem kap rá kizárólagos jogot, csak az, akinek te adod.

Az ár ezért a kontrollért a munka és a kockázat. A nyomdaszámlát előre kell fizetni, a könyvesboltok pedig sok esetben bizományba veszik át a köteteket, vagyis csak az eladott példányok után fizetnek. Saját kiadású könyvvel nehezebb bejutni a nagykereskedelmi terjesztésbe, a sajtóba és a díjakra jelölt könyvek közé is. Ez nem lehetetlen, csak több személyes munkát kíván; a terjesztésről szóló cikkben a csatornákat is sorra vesszük.

Mikor jó választás a saját kiadás? Ha a könyv közönsége jól körülhatárolt és elérhető (egy zenekar rajongói, egy szakmai közösség, egy helyi olvasókör), ha a példányszám kicsi, ha a könyvnek erős a tárgyi, művészkönyv jellege, vagy ha a szerző kifejezetten meg akarja tartani az összes jogot.

Kiskiadó: megosztott munka, szerződésben rögzítve

Egy független kiadó a szerkesztői tudás mellett nevet és terjesztési kapcsolatokat is ad. Cserébe jogokat kér a műre, és ezt szerződésben teszi. Itt érdemes lassítani, mert a magyar szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény, a továbbiakban Szjt.) több olyan szabályt tartalmaz, amely a szerzőt védi – de csak akkor, ha tudsz róla.

Írásban, és a szerző javára

Az Szjt. 45. §-a szerint a felhasználási szerződést – néhány kivétellel, például a napilapban vagy folyóiratban való közlésnél – írásba kell foglalni. A 42. § (3) bekezdése kimondja: ha a szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A 43. § szerint a felhasználási engedély korlátozható területre, időtartamra, felhasználási módra és mértékre; ha a szerződés nem rendelkezik, az engedély Magyarország területére szól, és a hasonló művekre kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik.

A kiadói szerződés sajátosságai

A törvény külön nevesíti a kiadói szerződést. Az 56. § szerint ennek alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó jogosult kiadni és forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. Két fontos részlet:

• A kiadás joga kétség esetén a mű magyar nyelvű kiadására vonatkozik. Ha a kiadó fordítási, hangoskönyv- vagy e-könyv-jogot is szeretne, ezt a szerződésben külön meg kell nevezni.
• A kiadói szerződés alapján gyakorolható kiadási jog – a gyűjtemények, napilapok és folyóiratok számára készült művek kivételével – kizárólagos. Vagyis amíg a szerződés él, ugyanazt a kiadást másnál nem jelentetheted meg.

Az 57. § szerint irodalmi mű kiadásánál képek alkalmazásához a szerző beleegyezése szükséges – ez illusztrált kötetnél, fotókat tartalmazó esszékönyvnél nem formalitás.

Elszámolás és kilépés

A 2022 óta alkalmazandó 50/A. § szerint a felhasználó évente legalább egyszer részletes tájékoztatást köteles adni a szerzőnek a mű felhasználásáról, annak módjáról és mértékéről, a bevételekről felhasználási módonként és a szerzőnek járó díjról (kivéve, ha a szerző a díjazásról lemondott). Érdemes a szerződésben rögzíteni, hogy ez mikor és milyen formában történik.

Ha a kiadó aláírja a szerződést, de nem adja ki a könyvet, az 51. § kiutat ad: a szerző felmondhatja a kizárólagos engedélyt tartalmazó szerződést, ha a felhasználó a szerződésben meghatározott, ennek hiányában az elvárható időn belül nem kezdi meg a felhasználást. Határozatlan vagy öt évnél hosszabb szerződésnél erre a szerződéskötéstől számított két év után van mód, és előbb megfelelő határidőt kell adni a teljesítésre. Felmondás helyett a szerző a díj arányos csökkentése mellett a kizárólagosságot is megszüntetheti.

Kérdések a szerződés aláírása előtt

Egy tisztességes kiskiadó szívesen válaszol ezekre; ha valamelyiknél kitérő választ kapsz, azt is érdemes megjegyezni.

1. Pontosan milyen felhasználási módokra szól a szerződés (nyomtatott, e-könyv, hangoskönyv, fordítás)?
2. Mennyi időre és milyen területre?
3. Hogyan számolják a szerzői díjat (például a bolti ár vagy a kiadói nettó bevétel százalékában, előleggel vagy anélkül), és milyen gyakran fizetnek?
4. Ki fizeti a szerkesztést, a korrektúrát, a borítót és a nyomdát? Van-e bármilyen szerzői hozzájárulás?
5. Hány példányban jelenik meg az első kiadás, és mi történik, ha elfogy?
6. Kié a borítóterv és a tördelt fájl, ha a szerződés megszűnik?
7. Mikor és hogyan kapsz elszámolást?

A 4. kérdés külön figyelmet érdemel. Vannak „kiadók”, amelyek valójában a szerzőtől szedik be a teljes gyártási költséget, és ehhez képest keveset tesznek a terjesztésért. Ez nem feltétlenül tisztességtelen, ha nyíltan szolgáltatásként kínálják – de akkor szolgáltatást vásárolsz, nem kiadói megjelenést, és a szerződésnek is ezt kell tükröznie.

Vegyes megoldások

A két út között is van tér. Egyes kiskiadók társkiadást kínálnak, ahol a költségeket és a bevételt előre rögzített arányban osztják. Mások csak a terjesztést vállalják egy egyébként saját kiadású könyvnél. Zenekarok és írók közös kiadványainál – könyv lemezzel, hangoskönyv kísérőfüzettel – gyakran több jogosult van, ezért a szerződésnek azt is rendeznie kell, ki miről rendelkezik.

Bármelyik utat választod, a szerződés megkötése előtt érdemes szerzői jogban jártas ügyvéddel vagy a szerzői érdekképviseletekkel átnézetni a szöveget. Ez a cikk a törvény szövegét ismerteti, nem helyettesíti az egyedi jogi tanácsot. A hivatkozott paragrafusok a Nemzeti Jogszabálytárban olvashatók.