Zine: a fénymásolt füzet műfaja, története és elkészítése

Egy zine-hez nem kell kiadó, nyomda, sem pénz – elég egy gondolat, egy fénymásoló és egy tűzőgép. Talán ezért a legszabadabb kiadványforma: nincs elvárt terjedelem, stílus vagy közönség. A műfajnak mégis van története, és van néhány mesterségbeli fogása, amelyekkel a fénymásolt füzetből is gondosan elkészített tárgy lesz.

Honnan jön a szó?

A zine a fanzine rövidülése, az pedig a fan és a magazine összevonása: rajongók által, rajongóknak készített lap. A műfaj gyökereit a sci-fi rajongói körökben szokás keresni. Az első sci-fi fanzine-ként gyakran a The Comet-et említik, amelyet 1930-ban a Science Correspondence Club chicagói csoportja adott ki, Raymond A. Palmer és Walter Dennis szerkesztésében. A rajongói történetírás ezt az elsőséget vitatja – egyesek egy másik klubújságot tartanak az elsőnek –, ami önmagában is jól mutatja a műfaj természetét: a zine-ek története maga is rajongói kutatás tárgya.

A legismertebb fejezet a punké. Mark Perry londoni bankhivatalnok 1976 nyarán, egy Ramones-koncert után kezdte el a Sniffin’ Glue-t, amelynek első száma mindössze ötven példányban készült. A lap alig több mint egy évig élt, mégis a fénymásolt, gépelt, filctollal feliratozott punk zine mintájává vált. Az esztétika nem stílusgyakorlat volt, hanem a körülmények következménye: ezt engedte a pénz, az idő és a fénymásoló.

Azóta a zine a költészet, a képregény, a fotó, a politikai szerveződés, a személyes napló és a helyi közösségek médiuma is lett. Könyvtárak és múzeumok gyűjtik, fesztiválokat rendeznek köré, és a független kiadók gyakran zine-nel kezdik, mielőtt az első kötetükbe vágnának.

Egy lapból nyolc oldal

A legegyszerűbb zine egyetlen A4-es vagy A3-as lapból készül, ollóval és egyetlen vágással. Nyolc oldalt ad, tűzés nélkül.

1. Hajtsd félbe a lapot hosszában, majd nyisd ki.
2. Hajtsd félbe keresztben, majd még egyszer ugyanabban az irányban, így nyolc egyforma téglalapot kapsz. Nyisd ki teljesen.
3. Hajtsd félbe keresztben, és vágd be a hosszanti hajtásvonal mentén, a hajtott él felől az első keresztirányú hajtásig. Kinyitva a lap közepén, a két középső mezőpár között egy rés lesz.
4. Nyisd ki, hajtsd hosszában félbe, és told össze a két végét: a bevágás kinyílik, és a lap füzetté rendeződik.

A trükkös rész az oldalak elrendezése a kiterített lapon, mert a felső sor fejjel lefelé kerül. A legbiztosabb módszer: hajtsd össze előbb az üres lapot, számozd meg ceruzával az oldalakat, majd nyisd ki – így látod, melyik oldal hova és milyen állásban kerül. Ez kicsiben ugyanaz, amit a nyomda a kilövésnél csinál.

Ha több oldal kell: tűzött füzet

Hosszabb zine-hez lapokat raksz egymásba, és a hajtásnál összetűzöd őket (irkafűzés). Néhány szabály:

• Az oldalszám néggyel osztható. Minden lap négy oldalt ad; ha 22 oldalad van, két üres vagy belső borítóoldallal kell számolni.
• Kiterített párokban gondolkodj. Egy 16 oldalas füzetben az 1. oldal a 16. mellé kerül, a 2. a 15. mellé, és így tovább. A tördelőprogramok többsége tud ilyen „füzetnyomtatást”, de nyomtass próbát, mielőtt a teljes példányszámot sokszorosítod.
• Hosszúkarú tűzőgép. A hagyományos tűzőgép nem ér el a lap közepéig; a hosszú karú vagy elforgatható fejű gép erre való.
• Kúszás. Vastagabb füzetnél a belső lapok kijjebb csúsznak, mint a külsők. Ha a szöveg közel van a külső szélhez, a belső lapokon levághatod a széleket, vagy hagyj nagyobb margót.

Fénymásolás, risográf, digitális nyomtatás

A fénymásoló a műfaj ősi eszköze: gyors, olcsó, és a sötét felületek, a szemcsés képek a karakter részévé válnak. A szürke árnyalatok viszont könnyen elvesznek, ezért a vonalas rajz, az erős kontraszt működik a legjobban.

A risográf (stencilnyomtató) az utóbbi évtizedek kedvenc zine-technikája: színenként külön dobbal dolgozik, élénk, kissé pontatlanul illeszkedő színeket ad, és kis példányszámban gazdaságos. A digitális nyomtatás akkor jó választás, ha fotók vagy finom színátmenetek vannak a füzetben, és a megjelenés fontosabb, mint a kézműves jelleg.

Akármelyiket választod, a példányszámot igazítsd a terjesztéshez: egy zine-fesztiválra vagy koncertre vitt pakli többet ér, mint egy fiókban maradt doboz.

Terjesztés zine-módra

A zine-ek terjesztésének saját hagyománya van: csere más zine-készítőkkel, árusítás fesztiválokon és koncerteken, néhány független könyvesbolt vagy kávézó polca, postai előfizetés a legkitartóbb olvasóknak. Egy kis példányszámú füzetnél a személyes jelenlét a legfontosabb csatorna. Tegyél a hátsó borítóra egy elérhetőséget és a megjelenés dátumát – a zine-ek hajlamosak évekig keringeni, és jó, ha az olvasó tudja, honnan származnak.

Jogok: amit mások alkottak

A zine szabad műfaj, de a szerzői jog rá is vonatkozik. Más fotóját, rajzát, versét vagy dalszövegét engedély nélkül nem közölheted teljes egészében csak azért, mert a lap ingyenes vagy kis példányszámú. A szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) 34. §-a az idézést megengedi: a mű részletét bárki idézheti, ha az a saját mű jellege és célja által indokolt terjedelmű, az eredetihez hű, és a forrást és a szerzőt megnevezi. Kritikánál, recenziónál, interjúnál ez elegendő mozgásteret ad, egy teljes dalszöveg vagy fotósorozat átvételére viszont nem.

A saját közösséged alkotóit kérd meg írásban – egy e-mail is megteszi –, és tüntesd fel a nevüket. A legtöbben örömmel adnak engedélyt, és ez a zine-kultúra egyik szép hagyománya.

Kell-e ISBN, ISSN vagy kötelespéldány?

Azonosítót nem kötelező kérni, a kötelespéldány-szabályt viszont érdemes ismerni.

• ISBN csak összefüggő szöveges tartalmú, nyilvános terjesztésre szánt kiadványra adható. Egy önálló, könyvszerű zine kaphat, ha igényled; a legtöbb füzet nem igényel.
• ISSN akkor jön szóba, ha a zine rendszeresen, számozva, változatlan címmel jelenik meg; az ISSN-központ a nyomdakész tervet és az impresszumadatokat kéri hozzá.
• Kötelespéldány: a 717/2020. Korm. rendelet a nyilvánosságnak szánt kiadványokra általában vonatkozik, a kis kiadványokra azonban enyhébb szabályt ad. Az aprónyomtatványt egy ívnél, vagyis 16 oldalnál kisebb terjedelmű, nem időszakos kiadványként határozza meg, és ezek közül a miniszter által közzétett típusokból két példányt kér; a legfeljebb 50 példányban sokszorosított, azonosítószámmal rendelkező kiadványból szintén kettőt. Hogy egy fénymásolt füzet pontosan melyik szabály alá esik, az terjedelmétől, jellegétől és terjesztésétől függ – bizonytalan esetben kérdezd meg a gyűjteményt. A részleteket az ISBN-ről és kötelespéldányról szóló cikk foglalja össze.

A kötelespéldány nem büntetés, hanem esély: a nemzeti gyűjteménybe került zine száz év múlva is olvasható lesz, amikor a fiókban tartott példányok már rég elkallódtak. Ha tovább lépnél a füzettől a kötet felé, a saját kiadásról és a kiskiadókról szóló cikk segít dönteni.